Azt kaptuk tőle az Agora - Művelődési és Sportházban, melyet zsúfolásig megtöltöttek rajongói, amit - egész eddigi életének, pályájának aranyfedezetét számításba véve - (el)vártunk tőle. Minőséget, profizmust, őszinteséget és persze mindezt megspékelve néhány "csavarral", hiszen Dusán, Zorán testvérének szövegei arra is alkalmasak, hogy ne vegyük túlságosan - halálosan - komolyan önmagunkat és egymást sem.
Össze tudjunk kacsintani (a sorssal is), túl tudjuk élni a legkellemetlenebb, akár a legtragikusabb történéseket. Amikor a könnycsatornák már nem bírnák a további terhelést, akkor Zorán vállat rándíttat velünk, hogy ugyan már, barátocskáim, ne adjátok már olyan könnyen föl, tekintsetek inkább az égre, gyerünk, lépjetek tovább; nyargaljatok megint!
S ha a művészcsapatával együtt erre inspirál, buzdít bennünket egy hangversenyen, akkor az már olyan - nevezhetnénk akár így is - terápiás hatás, amire annyira vártunk, mert igen-igen szükségünk van rá, megint.
Beindul valami olyasféle, amitől kezdünk picikét, lassan-lassan megemelkedni. Hoppá, de jó! Nem azért, hogy lenézzünk bárkit is, csudákat, isten mentsen meg tőle, hanem inkább azt kívánva, hogy kivel-kivel ugyanez megtörténhessen.
A teljes anyag Zorán szombathelyi koncertjéről ITT olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése