2016. július 25., hétfő

Zorán: "valami van, de mégsem az igazi"

Az alábbi anyag a Labdarúgás 1967. szeptemberi számában jelent meg.
Cím: A szurkoló arca - A beat-zenész

A teenagerek, azaz a tizenévesek körében máris olyan népszerű, mint jó barátja, a futballista. „Az öregek azonban – egyelőre – még a futball javára billentik a számszerű statisztikát.„ Ez az ő véleménye, Sztevanovity Zoráné, akit a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az idei táncdalfesztivál alkalmából különdíjjal jutalmazott a tavalyi, ”Mi fáj" című szerzeményéért, amelyből egy év alatt a legtöbb hanglemez fogyott Magyarországon.

Zorán érdekességek ITT.

Megható Zorán dalok ITT.

Hogy ő hová sorolja magát: az öregekhez-e vagy a híveihez, azt nem kérdeztem meg. Tény, hogy 25 éves. Belgrádban született 1942-ben. Hét éves volt, amikor szüleivel Budapestre költözött. A Gorkij fasorban, a Radnóti Gimnáziumban érettségizett. A tanulmányok közben, 1960-ban alakította meg zenekarát. Ez már hagyományos kisegyüttes volt: dob, zongora, bőgő, gitár, szaxofon.

A rock-korszaktól indultak, és – nyomon követve minden stílusváltozást – eljutottak a beatig. Ahol aztán sorsuk be- és tehetségük kiteljesedett. 1962-ben a Metró Klubhoz szerződtek, azóta ezen a néven szerepelnek.

– Hol itt a sport? A futball?
– Hát nem olyan az egész?! Elkezdtünk egy stílust, mint Albert Flórián, aztán valami van, de mégsem az igazi. Egy ideig nem megy a „foci". Akkor kitalálunk valamit, és attól kezdve sorozatban győzünk.

Persze, ő már az elején is győzött. Hiszen úgy kezdődött, hogy a televízió „Ki mit tud?" vetélkedőjén 1962-63-ban megnyerte az énekesek versenyét.

Klikk a teljes cikkért

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése