2015. július 27., hétfő

Zorán: "Nem győzöm elégszer elmondani, mekkora...."

„Soha nem születtek úgy dalok, hogy egyik vagy másik téma diktált volna. Mindig büszke voltam rá, hogy maguktól értetődő történetek vannak a dolgok mögött” – Zoránnal kisebbségtudatról és a zenei nyilvánosság útjairól.

Jöjjön a kronika.ro interjúja

Zorán kiadványok, érdekességek ITT.

Zorán kiadványok a Libri oldalán.

Zorán érdekességek a Lira.hu-n.

A polc.hu-n is találsz Zoránhoz kapcsolódó kiadványokat.


– A dalok többsége hasonló módon nélkülözi a tudatosság „diktátumát”?
– Soha nem születtek úgy dalok, hogy egyik vagy másik téma diktált volna. Mindig büszke voltam rá, hogy maguktól értetődő történetek vannak a dolgok mögött. A dalaink többsége esetében amúgy előbb a dal születik meg, s arra ír Dusán szöveget, mert egyszerűen így a könnyebb, a természetesebb. Könnyebb egy-egy dallamívre találni egy jó szót, mint egy nagyon karakteres szövegrészre ritmikailag, hangmagasság szempontjából is jól találó dallamot. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy „csak” előadója vagyok a Presser dalainak és a Dusán szövegeinek. Az utolsó szó persze az enyém, hiszen a szerzők is tudják, hogy végső soron én viszem vásárra a bőrömet.

– Dusánnal – lévén testvérek – bizonyára különleges az alkotói kapcsolata...– Nem győzöm elégszer elmondani, mekkora szerencse az életemben, mondhatni, a sors adománya, hogy a dalaim szövegét olyan ember írja, aki töviről hegyire ismer engem. Nem mellékes körülmény az sem, hogy mi ketten alapvetően hasonlóan gondolkodunk az élet fontos kérdéseiről is. Dusán pontosan „érez engem”, ezért, ha nem is egyeztetünk a dalszövegek tartalmát illetően, ő akkor sem tud tévedni. Presser Gábort még a metrós korszakból ismerem. Akkoriban ő még javában omegázott, és már akkor mondogatta, hogy nekem inkább egyedül kellene csinálnom valamit. Dusán az első perctől kezdve mellettem állt, sem a magánéleti, sem a változó zenei korszakok nem befolyásolták a kapcsolatunkat.

– A Zorán-dalok nem trendekre, hanem értékekre figyelve születnek. A Boldog idők című viszont mindenképpen kivételnek számít, hiszen olyan mértékben a rendszerváltás káoszáról, illúzióiról és azok összeomlásáról szól, mintha épp arra az évszámra íródott volna.
– Az aktuálpolitikai témákat rendszerint kerüljük, mert az nagyon képes megkötni az embert. Jó néhány dal esetében azonban fel lehet idézni a kort, meg lehet határozni a születése idejét, akárcsak a Boldog idők esetében a rendszerváltás. Az érzet azonban sok esetben ott van a sorok között, és majdnem mindent meghatároz.

– Ül egy ember egy szál gitárral a színpadon, és vásárra viszi a bőrét. Több éven át tartó együttesekben zenélés után alakult ez így. Miért és hogy érzi magát benne?
– De hiszen az egész műfaj így indult: ül egy ember egy gitárral. Ez a műfaj jellegzetessége. Sőt ha igazán korhűek akarunk lenni, akkor így hangzik: egy srác egy gitárral. Majdnem mindenki így kezdte.

– Esetenként szánalommal hallgatjuk egy-egy régi zenei ikon fellépését, mások viszont még mindig úgy szólnak, mint harminc-negyven évvel ezelőtti fénykorukban. Ön hogyan és mit tesz annak érdekében, hogy ne érezzünk semmiféle elfáradást?

– Elsősorban szerencsés vagyok: szüleim 18, illetve 19 évesek voltak, amikor megszülettem, apám idősebb korában is bátran letagadhatott volna tíz-húsz évet a korából. Ugyanakkor nagyon szeretem, amit csinálok, a zenélés örömforrás, egyetlen pillanatig sem érzem fárasztónak, sőt az egész társaság nevében mondhatom: alig várjuk, hogy összejöjjünk, várjuk a következő koncertet. Akik többéves kihagyásokkal állnak össze, közben pedig egyetlen hangot sem énekelnek, esetükben már a korrepetálás sem segít. Én a mai napig járok amolyan karbantartási hangképzésre, s ha kihagyom, máris érzem a hiányát. Szóval a mázli önmagában nem elegendő, tenni is kell az ügy érdekében.

– Készül-e valami a Zorán–Dusán–Presser háromszögben, miközben egymást érik a koncertek?
– Egyre nehezebb a helyzetünk, mert a lemezcégek, a kisebb kiadók kezdik feladni a harcot. A legutóbbi koncertalbumom ugyan gyémántlemez lett, de ez már senkit sem érdekel, annyira levitték a minősítő példányszámokat. Ugyanakkor folyik az internetes másolás, illegális letöltés is. A folyamat egyre inkább más irányba tart: ahogy elkészül két-három szám, rögtön koncertre kerül, ahol felveszik, s máris megy fel a YouTube-ra, ahová a kiadóm, az Universal pénzért tudja eladni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése