Ha csupán három szóban fogalmazhatnám meg, mi jut eszembe Zoránról és a munkásságáról, akkor is gondolkodás nélkül sorolnám a legfontosabb ismérveket: tehetség, igényesség, hitelesség. Szerencsére ennél sokkal bővebben mutathatom be a népszerű zenészt, akinek neve mindig garancia volt a minőségre, és aki a mai napig tud újdonsággal szolgálni. Nemrég például, pályafutása során először duett-lemezt adott ki. Egyébként is mozgalmas és tartalmas év áll a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész mögött, akivel az aktualitásokon túl sok minden másról is beszélgettem.
Októberben megjelent, Egypár barát című duett-albumának dalai között akad jónéhány több évtizedes sláger. Ehhez képest a lemez, valamint a hozzá kapcsolódó nagykoncert gondolata nem olyan régen fogalmazódott meg önben.
A két évvel ezelőtti Aréna-koncertem után, egy sűrű évvel a hátam mögött úgy éreztem, hogy most eljött egy kis hátradőlés ideje. A nagykoncert előtt két hónappal jelent meg a Körtánc-Kóló című albumom, így a lemezmegjelenés és a sportcsarnokbeli „buli” jó ideig adott elég feladatot. Akkor úgy voltam vele, hogy úgyis koncertezem eleget, hiszen minden évben tavaszi és őszi turnéra indulok. 2011 decemberében még azt gondoltam, hogy egyelőre nem vágnék bele egy újabb nagy projektbe.
Sokunk örömére mégsem tartotta magát az elhatározásához. Miért gondolta meg magát?
A tavalyi év végén hívott meg Váczi Eszter az egyik koncertjére vendégnek: azon a fellépésen egy Leonard Cohen-dalt választottunk a kolléganőm repertoárjából, amit ő angolul énekelt, én viszont nem szerettem volna angolul énekelni – ez már egy tradíció nálam – , ezért Dusánhoz fordultam, aki villámgyorsan, egy nap alatt írt magyar szöveget a dalra. A Míg a szív lejár című számot akkor és ott még „felesben” adtuk elő Eszterrel: ő angolul énekelte a maga részét, én a sajátomat magyarul. Ez után a produkció után kezdtem el azon gondolkodni, milyen sok duettet énekeltem én már pályafutásom során: hol én hívtam meg barátokat, pályatársakat pl. Bródy Jánost, Gerendás Pétert, Presser Gábort, Kern Andrást, Palya Beát, Rúzsa Magdit egy-egy koncertemre, hol pedig engem hívtak meg duett partnernek, mint például Váczi Eszter vagy Bíró Eszter. Tompos Kátyával pedig a tavalyi Prima Primissima-gálán dolgoztam együtt először. A díjátadón, ahol egymáshoz osztottak bennünket, az Esküvő című dalomat adtuk elő. Időközben kiderült, hogy Kátya már korábban is ismerte Jávori FerencFegyát, aki az említett dal zenéjét szerezte. Ezek után valahogy magától értetődő volt, hogy a közös produkciónk is helyet kapjon a mostani duett-lemezen.
Vagyis a korábbi alkalmi együttműködésekről készült röpke számvetés adta az ötletet az új albumhoz?
Olyannyira, hogy már másnap elkezdtem összegyűjteni a szóba jöhető dalokat, és hamar kiderült, hogy van bőven választék, van miből mazsolázni. Közben egyeztettem az elképzelésemet a kiadómmal, az Universal Music-kal, akik rögtön rábólintottak a lemezre, sőt, én rögtön tovább is fűztem a gondolatot, mondván, az új lemez remek apropót adna egy újabb Aréna-koncerthez. Vagyis az egyik ötlet hozta a másikat. A február 8-ai lemezbemutató koncertre természetesen meghívtam valamennyi duett-partneremet is, és – egy kolléga kivételével – mindenki jön a koncertre vendégként. Aki nem jön, azt azért kell nélkülöznünk, mert éppen abban az időben a tengerentúlra utazik. A mostani egyébként úgy lesz lemezbemutató koncert, hogy a duettek nagyjából csak a műsor egyharmadát adják majd, emellett énekelek néhány dalt a 2011-es Körtánc-Kóló című lemezemről, és persze nem maradhatnak ki a „kötelező” számok sem, amelyeket minden alkalommal (el)vár a közönség.
A mostani duettek többsége korábban elhangzott különböző koncerteken, felvétel is készült róluk, ön mégis úgy döntött, hogy kettő kivételével újra rögzítik a dalokat. Tetszik, hogy nem a könnyebb-kényelmesebb utat választotta. Nem mintha meglepne a maximalizmusa…
Nem akartam „csak” összegyűjteni a korábbi koncertfelvételeket különböző helyekről. Gondoltam, ha már lemezt készítek, akkor annak megadom a módját. Így is lett: a Tom-Tom Stúdióban rögzítettük a dalokat, tényleg cizellálva minden hangot, és nagyon odafigyeltünk arra, hogy a duettekben a partnerek tényleg egyforma erővel, intenzitással szóljanak, tehát hogy kiegyenlített legyen minden énekhang. Ezzel elég sokat bíbelődtünk: mondhatni, az egész nyarat a stúdióban töltöttem (mosolyog).
Rokonszenves gesztusnak tartom, hogy a lemezborítón köszönetet mond énekestársainak, amiért valamennyien első szóra elfogadták a meghívását. Ha jól sejtem, a neheze csak ezután következett, mert az egy dolog, hogy duett-partnerei rögtön igent mondtak a felkérésre, de a névsorban szereplők mindegyike sokat foglalkoztatott, igencsak elfoglalt művész.
Valóban nem volt könnyű megszervezni a felvételeket, például azért sem, mert a partnerek között három színész is akadt, akiket egyeztetni időnként lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Szerencsére nyáron vettük fel az anyagot, ami azért egy kicsit megkönnyítette a helyzetet.
A dalszöveget tartalmazó füzetecske közepén egy különleges fotóról mosolyog ránk az album 11 közreműködője. Megjegyzem, a hölgyek és az urak igazán elegánsak a sajátos hangulatú képen…
Érdekes módon még egy olyan lemezem sem volt, amelyiknél annyira büszke lettem volna a füzetecskében található egyik fotóra, mint erre a tablóra. Ez a kép egy komoly művészi produktum, és a Hamu és gyémánt magazin fotósának munkáját dicséri. Az én ötletem volt, hogy velük fuzionálva valósuljon meg ez a tabló, mert az említett lapban mindig gyönyörű, igazán attraktív fotókat láttam. A helyszín egyébként egy elhagyatott gyárépület, egy művészcsoport telephelye. Annak külön örültem, hogy ez a közös fotózás összejött, mert itt aztán tényleg bonyolult volt az egyeztetés, mivel ez a felvétel már szeptemberben készült.
A teljes interjúért klikk.
Lájk, ha kedveled Zorán előadását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése